A lymphomák kb. egyharmada (20-35%) tartozik az elsődleges extranodális lymphomák közé. Jóllehet bármelyik szervben megjelenhetnek, leggyakrabban a bőrben, gyomorban, agyban és a vékonybélben fordulnak elő. A szövettani típus igen fontos irányadó tényező a prognózis és kezelés szempontjából, mégis a kiindulási hely különbözősége miatt igen eltérő lehet az egyes lymphomák kezelése és kimenetele. Jó példa a központi idegrendszer malignus lymphomája, amely speciális gyógyszeres kezelést igényel, és a beteg kilátásai kedvezőtlenek. A heréből kiinduló lymphomák időskorban jelentkeznek, diffúz nagy B-sejtes típusúak, gyakori a távoli relapszus, főleg az idegrendszerben és az ellenoldali herében. Ellátásában az R-CHOP-szerű kemoterápia mellett az ellenoldali here besugárzását és profilaktikus intrathecalis kemoterápiát javasolják. Az emlő elsődleges lymphomája ritka, de igen gyakran jelenik meg az ellenoldali emlőben, ill. nem ritka a központi idegrendszeri relapszus sem. Ritka és érdekes tumor az intravaszkuláris nagy B-sejtes lymphoma, melynek létezik egy kután variánsa. Ez utóbbi, különösen, ha lokalizált, monoterápiára is jól reagál annak ellenére, hogy legtöbb esetben ezt a lymphomát diszszeminált betegségként kell kezelnünk rituximabbal és kemoterápiával, gondolván a gyakori CNS-relapszusra is. Az extranodális lymphomák felfedezése és kivizsgálása rendszerint más osztályokon történik, a hisztológiai diagnózis után azonban hematológiai részlegre kerülnek kezelés céljából. Kivételt talán csak a bőr T-sejtes lymphomái képeznek. Az extranodális agresszív non-Hodgkin-lymphomák gyakran ártalmatlannak tűnnek, nem megfelelő kezelés után mégis könnyen disszeminálódhatnak és a kívánatosnál nagyobb lehet a morbiditásuk/mortalitásuk.