A rokonok, barátok, csoporttársak közötti önzetlenség evolúciós elméletei és kutatási eredményei mára a pszichológiai kézikönyvek standard részeit alkotják. Az idegenek iránti támogatás - amely fajunk egyedülálló sajátossága - azonban sokáig nem kapott megfelelő magyarázatot a darwini alapokon álló pszichológiában. Miért vagyunk nagylelkűek azokkal szemben, akik nem a rokonaink, akiktől nem várhatunk viszonzást, sőt akikkel sohasem találkoztunk és feltehetőleg nem is fogunk? Ugyanaz a kérdés másképpen: miért olyan általánosak és erőteljesek valamennyi kultúrában az együttműködés és szolidaritás normái? Az előadásban amellett érvelek, hogy az ember pszichológiai felszereltségének szerves részét képezik azok az érzelmi és kognitív információfeldolgozó mechanizmusok, amelyek az idegenek iránti altruizmusra hajlamosítanak bennünket. Kérdés persze, hogy miként alakultak ki ezek az evolúció során, hiszen az önzetlenség általában kisebb-nagyobb veszteségekkel és kockázatokkal jár az altruista számára. További alapvető kérdés, hogy a proszociális viselkedés adaptív algoritmusait milyen pszichológiai folyamatok közvetítik a társas kapcsolatok bonyolult rendszereiben. Négy olyan viselkedési stratégiát és pszichológiai mechanizmust tárgyalok - a mögöttük álló lehetséges evolúciós folyamatok említésével együtt -, amelyek véleményem szerint felelősek az idegenek iránti önzetlenség kialakulásában: 1. Hasonlóság és szimpátia (rokonszelekció); 2. Erős reciprocitás és altruista büntetés (csoportszelekció); 3. Reputációszerzés, költséges jelzés, versengő altruizmus (individuális szelekció); 4. Eredetileg más feladatra létrejött kognitív működések (elmeteória, Machiavelli-intelligencia, empátia) eredményeként létrejövő "valódi" altruista késztetések (exaptáció).