Régen megfigyelt jelenség, hogy érzelmek hatására megváltozik a beszélő hangja, beszédének jellege. Ebben a kutatásban az önéletrajzi emlékezés módszerét és zenét használtunk negatív és pozitív érzelmek kiváltására. A kísérleti személyek vidám, semleges és szomorú érzelmi töltetű történeteket meséltek magukról, és az általuk elmondottakból fél-félperces szakaszokat fonetikai elemzésnek vetettünk alá a Praat-program segítségével. Azt vizsgáltuk, hogy az érzelem hatására hogyan változnak a beszéd olyan paraméterei, mint a néma szünetek átlagos hosszúsága, a szünetek aránya a beszédben, az artikulációs tempó, az alaphangmagasság és ennek változatossága, a hangerő és ennek változatossága. A vizsgálat alapján azt mondhatjuk, hogy az érzelmeknek mérhető hatása van a beszédre. Az összes paramétert figyelembe véve tendenciaszintű különbségről beszélhetünk a vidám, a semleges és a szomorú kísérleti feltételek között. Az egyes paraméterekre lebontva azt mondhatjuk, hogy a vidám érzelmi állapothoz képest szomorú érzelmi állapotban lassul a beszédtempó, nő a szünetek hossza és aránya, és halkul a beszéd. A semleges érzelmi állapothoz képest csak az artikulációs tempó esetében volt statisztikailag kimutatható változás, mégpedig lassulás.