Elsősorban a családorvosok azok, akik a szerhasználatot korán felismerhetik betegeik körében, és lépéseket tehetnek a probléma megoldására. A serdülőkori szerabúzushoz mentális zavarok is társulhatnak, például depresszió, szorongás, viselkedészavar. A serdülőkori szerabúzus szűrésének egyik fő segédeszköze a CRAFFT kérdőív. A kezelésben döntő fontosságú a családterápia. A családorvos maga is kezelheti a serdülőkori szerhasználattal kapcsolatos zavarokat, de a beteget gyakran ésszerűbb szakorvoshoz vagy pszichológushoz küldeni. A kezelési lehetőségek: megelőző felvilágosítás, rövid terápiás tanácsadás, drogambulancián való ellátás, nappali gondozás, kórházi és bentlakásos rehabilitációs programok. A családi viszonyokat közelről ismerő háziorvos feladata működésbe hozni és figyelemmel kísérni a serdülőkori szerabúzus optimális kezelését biztosító terápiás beavatkozások rendszerét.