A pszichiátriai betegségeket nehéz evolúciós szemszögből értelmezni, mivel nehezen magyarázható, hogy a természetes szelekció során hogyan marad fenn egy, a reprodukció szempontjából hátrányos jelleg. Az obszesszív-kompulzív zavarral (OCD) kapcsolatban számos evolúciós hátterű munka látott napvilágot, melyek célja ezen ellentmondás feloldása. Az elmúlt évek tudományos kutatásai számos bizonyítékot sorakoztattak fel az OCD evolúciós elméletei mellett. A kutatások azt igazolták, hogy az OCD hátterében igen jelentős a genetikai faktorok szerepe, neuroanatómiai vizsgálatok eredményei pedig arra utalnak, hogy a betegségben szerepet játszó struktúrák a fenyegetettség és a veszély feldolgozásában szerepet játszó agyi területek. Az OCD két, ellentétes nézőpontú és eltérő előfeltevésen alapuló evolúciós modell, az egyéni szelekció és a csoportszelekció szemszögéből egyaránt értelmezhető. Az egyéni szelekció elmélete szerint az obszessziók és kompulziók olyan viselkedésformák eltúlzott vagy rosszul szabályozott variánsai, amelyek alapjában véve előnyösek, az egyéni túlélés és a reprodukció szolgálatában állnak. Ezért maradnak fenn a természetes szelekció során. A csoportszelekciós elmélet szerint, bár az obszessziók és kompulziók az egyén számára hátrányosak, a csoport fennmaradása szempontjából adaptív mentális állapotok, ill. viselkedésformák. Cikkünkben ismertetjük az OCD egyéni szelekciós és csoportszelekciós elméleteit, és kitérünk az OCD kontinuitás és diszkontinuitás elméleteire is, melyek sok átfedést mutatnak az evolúciós teóriákkal, azonban a betegség fenomenológiai jellegéből indulnak ki. Ezen megközelítésekből elemezzük az OCD jellegzetes nemi és életkori sajátságait. Az OCD evolúciós szempontból történő tanulmányozása nagymértékben hozzájárulhat a betegség háttértényezőinek, kialakulásának és tüneteinek megértéséhez, és így lehetőséget nyújt a megelőzés és a terápia újfajta szemléletének kialakításában.