Magyarországon az 1989-es rendszerváltozást követően fokozatos növekedést mutatott a célzottan fogorvosi ellátásra érkező külföldiek forgalma. Sajnálatos, hogy ezzel a jelenséggel, amelyet már a nemzetközi szakirodalom is "fogászati turizmus"-ként tárgyal, Magyarországon eddig egyetlen tudományos igényű vizsgálat sem foglalkozott. Jelen tanulmány készítői elsőként végeztek ilyen kutatást a leginkább érintett területeken, nevezetesen Budapesten és a nyugat magyarországi régió három megyéjében. Az adatgyűjtés önkitöltős, hagyományos postai úton közvetített kérdőívekkel történt, Budapesten 20,65%-os, Nyugat-Magyarországon 25,34%-os válaszolási aránnyal. Az így kialakult minta először tárta fel a betegmigráció mennyiségi és minőségi mutatóit, illetve gazdasági jelentőségét. Nyugat-Magyarországon a külföldi páciensek 80,81%-a Ausztriából érkezett, és ellátásuk minden ötödik praxis bevételének 40-100%-át képezte. Budapesten az országok szerinti megoszlás egyenletesebb képet mutatott. Az első helyet csaknem 10%-os részesedéssel (9,93%) az Egyesült Királyság foglalta el, azonban a főváros igen jelentős belföldi kereslete mellett a teljes külföldi forgalomnak sem igazolódott különösebb statisztikai jelentősége a fogorvosi ellátásban.