A gyógyszerészt a kereskedőtől elsősorban az különbözteti meg, hogy tudása egyetemi szintű és egészség-specifikus, továbbá hogy munkája során a beteg érdekeit mindig szem előtt tarja. A gyógyszerészek tudása egyre fontosabb szakmánk értékeinek bemutatása és hasznosítása során. Ezért a gyógyszerész beteggel való törődésének gyakorlati megnyilvánulása (gyógyszerészi gondozás) a fejlett gyógyszerészettel rendelkező társadalmakban már szinte alapvető társadalmi elvárás. Hazánkban több mint 5 éve folyamatosan erősödik és szélesedik a gyógyszerészi gondozás speciális területeinek (pl. diabetes, hypertonia, dyslipidaemia) oktatása. Erre nagy szükség van, hiszen a gyógyszerészi szakma az elmúlt másfél évtizedben olyan jelentős változásokon ment keresztül, melyek sokakat frusztráltak. A gyógyszerellátó rendszer átalakulását követően (mikor az állami patikákból fokozatosan magángyógyszertárak lettek) a gyógyszer-kiskereskedelemből származó jövedelem biztosította azt az egzisztenciát, melyet ez a diplomás réteg elvárt. Energiáit elsősorban az új kihívások (vállalkozói gondolkodás, gazdasági és jogi ismeretek bővítése) kötötték le. A kezdeti jó jövedelmezőség azonban az évek alatt számottevően romlott, majd a jogszabályi változások révén beléptek e körbe olyan nagyvállalkozók, akik nem a gyógyszerészet tradicionális szakmai értékei és etikai keretei között képzelik el a gyógyszerforgalmazást. Nagy számuk miatt a gyógyszertárak működtetésének és működésének filozófiája is átalakuláson megy keresztül. A "régi rend" képviselőinek - mondhatjuk úgy is: a szakma etikáját a jövedelem-maximálás elé helyezőknek - nem marad más lehetőségük, mint a szakmai tudástöbblethez visszatérni, ha a változó körülmények között is tartani kívánják életszínvonalukat. Ez azonban az egy-másfél évtized kihagyás után már nem könnyű, különös tekintettel arra, hogy az egészségtudományok területén a legutóbbi évtizedben is igen jelentős előrelépések történtek.