A mozgászavarok közül a disztónia szindr óma jelenti az egyik legkorlátozóbb megbetegedés-csoportot, melyet akaratlan, fázisos mozgásformák vagy tartós izomkontrakcióhoz társuló kóros testtartás jellemez. A tünetekhez társuló mozgáskorlátozottság és fájdal om a beteg életvitelét jelent ő sen károsíthatja. Az esetek töredékét leszámítva, a komb inált gyógyszeres kezelés sem képes a generalizált vagy szegmentális diszt ónia tüneteinek és a beteg életmin ő ségének javítására, ezért jelentett jelent ő s áttörést a funkcionális idegsebészeti beavatkozások sikere. Számos tanulmány és randomizált multicentri kus vizsgálat igazolta, hogy a kétoldali pallidális mély agyi stimulác ió (deep brain stimulation, DBS) a primer disztóniák kezelésében hatékony kezelési módszer. A Franciaországban elvégzett multicentrikus vizsgálat Burke-Fahn-Marsden Disztónia Pont ozó Skála alkalmazásával 1 évvel a m ű tét után a klinikai tünetekben 51%-os, míg az él etvitelben 43%-os javulást demonstrált. A német multicentrikus, pl acebo kontrollált vizsgálat ban a stimuláció 39.3%-kal javította a tüneteket szemben a pseudostimulá ciós csoport 4.2%-á val három hónappal a beavatkozás után. Hat hónapos nyílt fázist követ ő en a klinikai tünetek 46%-kal, az életvitel 41%-kal, a fájdalom 48%-kal, a depresszi ó mértéke 31%-kal és az életmin ő ség 30%-kal javultak a kiindulási állapothoz képest. A pallidális stimuláció hatékonys ágát a disztónia etiológiája jelent ő sen befolyásolja: Amíg primer diszt óniák esetében átüt ő javulást várhatunk, addig szekunder disztóniák esetében a stimuláció kevésb é hatékony. A pallidális stimuláció további pozitív prognosztikai faktora a rövidebb betegségtar tam, a szkeletomuszkuláris deformitások hiánya, a negatív koponya MRI felvétel és a fázisos, mobilis tünettan. Fiatalkori disztóniákban lehet ő leg minél korábban kell a m ű tétet elvégezni, hogy a következményes ortopédiai szöv ő dményeket (pl. ízületi deformitásokat) és a szociokulturális izolációt megel ő zhessük. Hét éves kornál id ő sebb "gyermekek" esetében már elvégezhet ő a DBS beültetés, mivel a koponya növekedése ekkor már eléri a feln ő ttkori nagyság 90%-át. A status dystonicus során rövid távon az intenzív osztályos kezelés, a propofol vagy midazolam szedáció és a gépi lélegeztetés al kalmas az akut életveszély elhárítására, azonban hosszú távú megoldásként csak a pallidum roncsolása (pallidotómia) vagy mély agyi stimulációja jön szóba.