A depresszió gyakori, jelentős szenvedést okozó, igen széles spektrumú betegség, így a depresszióra való hajlam és a klinikai depresszió kvantitatív mérése igen fontos. A hangulatot vizsgáló kérdőívek közül a szakirodalomban és a klinikai használatban egyaránt elterjedt a BDI (Beck Depression Inventory), a HADS (Hospital Anxiety and Depression Scale), valamint az RS (Reménytelenség Skála) kérdőív. Azonban e kérdőívek elsősorban a klinikai depresszió diagnosztizálását célozzák meg, pedig a hatékony segítségnyújtáshoz elengedhetetlen a depresszió enyhébb formáinak kiszűrése, illetve a depresszióra való hajlam felismerése is, mely utóbbi az ikervizsgálatok tanulságai szerint igen jelentős öröklött komponenseket tartalmaz. Az öröklöttség mértékén túl fontos szakmai szempont a depresszió genetikai asszociáció vizsgálata, azaz olyan jól definiált, kvantitatíven mérhető fenotípus-egységeknek, az úgynevezett endofenotípusoknak a feltárása, amelyekhez genetikai rizikófaktorok társíthatók. Jelen munka elsődleges célja a depresszióra való hajlam endofenotípusokkal való jellemzése. Ehhez elsőként a szakirodalomban elterjedt kérdőívek pszichometriai elemzésére került sor egy 170 fős minta alapján, amelyben klinikai depressziós (N=99) és egészséges személyek (N=71) is szerepeltek. A BDI és a HADS megbízhatósága megfelelőnek bizonyult, így a két kérdőív tételeinek faktoranalitikus elemzése alapján egy új, rövid kérdőívet hoztunk létre, a Depresszió Skála Kérdőív első változatát (DS1K), mely alkalmas lehet a depresszióra való hajlam endofenotípusának mérésére. Az új kérdőív validitásvizsgálata N=144 egészséges személy adatai alapján történt. A mérőeszköz megbízhatósága magasfokú (Cronbach alfa érték = 0.88), érvényességét a BDI és a HADS kérdőívek depresszióskálájával mutatkozó szoros pozitív együttjárás bizonyítja.