Az összefoglaló referátum célja, hogy áttekintse a barázdazárás mintegy 50 éves történetét, és következtetéseket vonjon le a módszer indikációjára, alkalmazhatóságára és hatékonyságára vonatkozóan. A barázdazárást az 1960-as években kezdték alkalmazni. A klinikai programok az 1970-es években indultak. Ezek egy része randomizált klinikai vizsgálatban, mások közösségi programokban, nagyszámú gyermekcsoportokon bizonyították, hogy a jó szakember által, megfelelő időben és technikával kivitelezett barázdazáró eljárás hatékony védelmet biztosít a caries kialakulásával és tovaterjedésével szemben a fogak gödröcskéinek és barázdáinak területén. Az eljárás nagy előnye, hogy non-invazív technikán alapul és gyorsan elvégezhető, fájdalmatlan beavatkozás. Jelenleg a világ minden országában használják, elsősorban gyermekkorban az első és második moláris fogak barázdáiban és gödröcskéiben a fogak előtörési periódusában vagy közvetlenül azt követően. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a költséghatékonysági szempontokat, amely a pontos diagnózis és indikáció szempontjaira hívja fel a figyelmet. Az eljárás alkalmazását tekintve némi bizonytalanság tapasztalható a hazai gyakorlatban, ami részben az eljárás mellőzésében vagy szakszerűtlen kivitelezésében, másrészt pedig éppen ellenkezőleg, a nem megfelelő diagnózis és indikáció alapján végzett "túlkezelésben" nyilvánul meg. A fogorvosnak ismernie kell a barázdazárási technikákat, az azzal kapcsolatos tudományos kutatási eredményeket és szakmai elvárásokat. A közlemény ezekre kívánja felhívni a figyelmet.