A szérum növekedési hormon (GH) és inzulinszerű növekedési faktor-I (IGF-I) szintjének vizsgálata nélkülözhetetlen eszköz a GH-IGF-I tengely működési zavaraival járó betegségek diagnosztikájában és a terápiás eljárások hatékonyságának nyomon követésében. Bár mindkét hormon vizsgálatára jól reprodukálható mérési eredményt adó gyári kitek állnak rendelkezésre, egy közelmúltban megjelent tanulmány szerint különböző laboratóriumokban a szérum-GH és -IGF-I mérési eredményei nagyon eltérőek, ami döntően a különböző laboratóriumokban használt módszerek eltérő referenciatartományával függ össze. A szerzők munkájukban a szérum IGF-I-koncentrációjának meghatározására alkalmazott 4 gyári kittel (2 radioimmunassay, 1 immunradiometriás és 1 kemilumineszcens assay) szerzett tapasztalataik elemzésével arra a kérdésre kerestek választ, hogy saját laboratóriumukban különböző módszerek használata befolyásolja-e a csökkent, normális vagy megnövekedett szérum-IGF-I-szinttel járó állapotok megítélését. Intra- és interassay variációs koefficiens vizsgálatokkal megerősítik, hogy a négyféle módszerrel nyert eredmények reprodukálhatósága megfelelő és a különböző módszerek a nagyon alacsonytól a nagyon emelkedett IGF-I-értékekig egymással megfelelően korreláló eredményeket adnak. Rámutatnak arra, hogy a négy vizsgált módszer korspecifikus referenciatartományában, különösen annak felső határát illetően jelentős különbségek észlelhetők. Különböző IGF-Iszinttel rendelkező 34 beteg (aktív és kezelésre inaktívvá vált acromegaliás, valamint humán GH-készítménnyel kezelt és nem kezelt GH-hiányos betegek) szérummintáiban radioimmunassay (IGFI-RIACT, CIS Bio International) és kemilumineszcens immunassay (Liaison IGF-I, DiaSorin) módszerrel nyert IGF-I-eredmények összehasonlításával megállapítják, hogy a két módszer 29 betegben (85%) azonosan, 5 betegben (15%) pedig eltérően ítélte meg a módszerek korspecifikus referenciatartományához képest csökkent, normális vagy megnövekedett szérum-IGF-I-szintet.