A barátcserje gyógyászati alkalmazásai az európai orvoslás tradícióiban gyökereznek. A fő alkalmazási terület, a hormonális funkciók befolyásolása az ókortól kezdve a középkori kolostori orvosláson keresztül napjainkig megmaradt, de jelentősen leegyszerűsödött és komoly tudományos megalapozást nyert. A korábbi házi-, ill. galenusi tea- és kivonat-szintű szereket korszerű gyógyszerek váltották fel az elmúlt negyven évben. A termésdrog ipari nyersanyaggá vált és felvételt nyert az európai gyógyszerkönyvekbe. Ebben fontos szerepet játszottak a következők: a) A premenstruációs szindróma (PMS), mint önálló diagnosztikai egység és a diagnosztikai kritériumok, a megfelelő tünetcsoport pontosabb definiálása; részben ennek következtében a PMS-ben szenvedő nők számának, gyakoriságának jelentős növekedése. b) A növekvő általános igény, az orvosok és a gyógyszeripar fokozódó érdeklődése a PMS-t kísérő tünetek enyhítésében eredményesen alkalmazható újabb természetes és szintetikus szerek iránt. A rendelkezésre álló szerek nem csökkentik a szindrómával kapcsolatos minden panaszt, hatásosságuk mérsékelt, ugyanakkor a prolaktinszintet csökkentő szereknek kellemetlen mellékhatásaik vannak. c) A barátcserje széles körben ismert és orvosok által is gyakorolt alkalmazása hasonló tünetek kezelésében évszázados; Gerhard Madaus úttörő orvosi és kutató munkája a növény hatásainak és terápiás alkalmazhatóságának dokumentálásában. d) A korszerű ipari feldolgozás, konkrét tartalomanyagra kvantifikált kivonatok, és a terápiában alkalmazható készítmények létrehozása.