Az onkológiai kezelések célja a daganat eltávolítása mellett a funkciók lehetséges megtartása. Ennek ellenére vitális (nyelés) és kommunikatív (fonáció, artikuláció) funkciók sérülhetnek. A funkciózavarok közül kiemelkedő jelentőségű a nyelészavarok kezelése, hiszen a nyelésfunkció sérülése életveszélyes szövődményekkel járhat: aspirációs pneumonia (akár a nyál félrenyelése miatt), dehydratio, malnutritio, és szociális izoláció. A lézió helye szerint megkülönböztetünk oropharyngealis és oesophagealis dysphagiát. A félrenyelés létrejöhet pre-, intra- és posztdeglutitív módon, azaz a nyelési reflex kiváltódása előtt, a nyelési aktus alatt és után. A félrenyelés nem jár mindig köhögéssel, ez az ún. silent aspiration, azaz csendes félrenyelés. Ez jellemző a neurogén dysphagiákra, de a garat-gégetumorok kezelését követően kialakuló ún. strukturális dysphagia (a tumorterápiák során a nyelésben résztvevő struktúrák károsodása okozta nyelészavar) esetén is előfordulhat. Az elveszett szükségszerű funkció (nyelés, beszéd) pótlására különböző lehetőségek vannak a foniátriai rehabilitáció keretében. A nyelésrehabilitáció lehetőségei (kauzális, kompenzatorikus és adaptációs eljárások) és az artikulációs gyakorlatok, illetve póthangképzés kialakítása nagyban javítja a beteg életminőségét, visszailleszkedését a családba, társadalomba.