A gyökértömések minőségét in vivo körülmények között csak radiológiai kiértékelés teszi lehetővé. A Toronto-tanulmány bizonyítékot szolgáltatott arra nézve, hogy a gyökértömések hosszú távú sikertelenségének legfőbb okai a gyökértömések zárási hibái. A gyökértömések mentén kialakuló zárási hibák jelenlétét, a képződött mikrorés nagyságát és kiterjedését in vitro mikroszivárgást vizsgáló módszerekkel lehet tanulmányozni. Jelen módszertani összefoglaló megírásának célja az volt, hogy bemutassa a különböző módszereket, és ismertetést adjon azok előnyeiről és hátrányairól is. Mivel a vizsgáló eljárások módszertana jelentősen különbözik egymástól, ezért az általuk kapott eredmények is fenntartással hasonlíthatók össze. Annak érdekében, hogy a gyökértömések mentén kialakuló mikroszivárgási eredményeket adekvát módon lehessen értékelni, a módszerek lehetőség szerinti maximális standardizálására lenne szükség.