A lítium terápiás hatásának felfedezése után a bipoláris zavar kezelési lehetőségei jelentősen javultak. Noha a lítium rendkívül jó eredményeket mutatott az eufóriás mánia kezelésének területén, valamint a bipoláris betegek szuicidium prevenciójában, bipoláris depresszió és rapid ciklusú típus esetén ez a hatékonyság már jóval kisebb. A későbbiekben megjelenő karbamazepin és valproát már valamivel eredményesebbnek mutatkozott bipoláris depresszió és a profilaxis esetében, a heveny depresszív relapszus és a rapid ciklus esetében még mindig nem beszélhettünk teljes sikerről. A harmadik generációs lamotrigin már szignifikánsan jobb hatásfokkal rendelkezik a fentebb említett hiatusok területén, melynek segítségével a bipoláris spektrumból epidemiológiailag is klinikailag nagyobb szeletet kihasító variánsok optimális kezelésének és profilaxisának a lehetősége jelent meg. Jelen öszszefoglaló tanulmány a ma hazánkban leggyakrabban alkalmazott négy hangulatstabilizátor (lítium, karbamazepin, valproát és lamotrigin) szinaptikus, intracelluláris, és profilaktikus mechanizmusait és sajátosságait tekinti át.