1. Az orvosi pemetefű azon ajakos növényfajok közé tartozik, amelyek nem illatanyagukért, hanem jellegzetesen aromás, keserű ízükért kedvelt gyógynövények a világ több régiójában. A sokféle tradicionális alkalmazása közül elsősorban az epeürülést serkentő, emésztést javító és légúti alkalmazások emelkednek ki. Ezen kívül a mediterrán országokban gyakran alkalmazzák úgynevezett vércukor- és vérnyomáscsökkentő teaként, önmagában vagy sokkomponensű növényi teák alkotórészeként. Magyarországon elsősorban a Réthy-féle pemetefű cukorka révén vált mindenütt ismertté, de 1940-től kezdve a herba a IV.-VII. Magyar Gyógyszerkönyvben egyaránt hivatalos volt, és most is az. 2. A növény kifejezetten keserű ízű hatóanyagai ismertek, oxidált diterpén származékok. A fontosabb megfigyelt hatásokat a marrubiinnak és a marrubenolnak tulajdonítják. A drog és készítményei értékmérése ma már (a VIII. Gyógyszerkönyv előírása szerint) a kevéssé specifikus keserűérték megállapítása helyett az össz-marrubiin tartalomra történik, korszerű mérési módszerrel (HPLC). 3. A két fő hatóanyaggal és kivonatokkal pozitív kimenetelű in vitro és in vivo vizsgálatok történtek, azonban emberen csak tapasztalati anyag áll rendelkezésre, szakszerű klinikai kipróbálásokat nem végeztek sem a növénnyel (tea vagy extraktum formájában), sem készítményekkel. Így a növény mai használata főleg laikus és orvosi tapasztalaton, alkalmazásokon alapul. 4. Európában elsősorban pemetefű tartalmú tea, többnyire összetett teakeverékek vannak forgalomban, az extraktum-alapú feldolgozott készítmények ritkák. Ugyanakkor sokféle likőrnek, aromás, keserű italnak és más élelmiszer- illetve édesipari terméknek alkotórésze a növény herbája. A hazai tradícióval rendelkező pemetefű cukorka is ezek közé tartozik.