A Nemzeti Népegészségügyi Program keretén belül 2003-ban indult meg a személyes meghíváson alapuló méhnyakrák-szűrés, melynek tapasztalatai kedvezőtlen képet mutatnak. Tanulmányuk során a szerzők arra kerestek választ, hogy miért nem élnek a nők a felkínált lehetőséggel, mi az oka a szűrővizsgálattól való távolmaradásnak. A mintát a Zala Megyei Kórház ápolói, valamint egy zalaegerszegi nagyvállalat női dolgozói közül kényelmi mintavételi technikával kiválasztott 205 nő képezte. A szerzők a távolmaradás mérésére 6 változót alkalmaztak. A válaszadók egynegyede a félelmet, a hosszú várakozást, az "intimszféra" sérülését, a fájdalmas vizsgálatot jelölte meg. Ismert tény, hogy egy lakossági szűrővizsgálat csak akkor lehet hatékony, ha a szűrendő populáció tagjainak is igénye van a szűrésre. A szűrésen való részvételi arány növelésében döntő lépés az ismeretek szélesebb körű elterjesztése, a szűrővizsgálatok előtti, alatti és utáni információ-szolgáltatás, amely segít kivédeni a lehetséges negatív hatásokat, befolyásolja a szűrés megtapasztalását és hozzásegít a szűrővizsgálati eredmény okozta lelki traumák megelőzéséhez.