A budapesti Semmelweis Egyetem Fogpótlástani Klinikájának kalibrált orvosai 1985-1989-ben első, majd 2003-2004-ben második sztomatológiai vizsgálatot végeztek. A vizsgálatok mesterséges megvilágítás mellett megtekintéssel történtek a Röntgenernyő és Fényképszűrő Állomások által szervezett tüdőszűrésekhez kapcsolódóan. Az adatok számítógépes adatlapon, a helyszínen kerültek rögzítésre. Az első vizsgálatban 9991 személy vizsgálatát követően 1625 esetben, a második vizsgálatban 4606 személy vizsgálatát követően 878 esetben találtak szabadvégű hidat. 1989-ben a szabadvégű hidak 66,9%-a meziális, 33,1%-a disztális volt. 2004-ben a szabadvégű hidak 44,5%-a volt meziális, 55,5%-a pedig disztális. Mindkét vizsgálatban egytagú disztális szabadvégű hídtesttel készült hidakat találtak legnagyobb számban. Az 1989-es szűrővizsgálatban a két pilléren elhorgonyzott egy pótfogas disztálisan szabadvégű hídtesttel készült hidak voltak a legnagyobb számban. A 2004-es vizsgálatban a szintén legnagyobb számban előforduló egy pótfogas szabadvégű hídtesttel készült hidak leggyakrabban kettőnél több pilléren kerültek elhorgonyzásra. Mindkét vizsgálat azt mutatta, hogy disztálisan szabadvégű hídtesttel a felső állcsonton legtöbbször az első nagyőrlőt pótoljuk (32%, 38%), majd gyakoriságban ezt követi a második (20%, 28%) és az első kisőrlő (18%, 20%). Az alsó állcsonton leggyakrabban szintén az első moláris helyén található a disztális szabadvég (61%, 59%), gyakoriságban ezt követi a második premoláris (19%, 24%) és az első premoláris fogak (8%, 9%). Mindkét vizsgálatban a szabadvégtől disztálisan gyakorisági sorrendben foghiányt (74%, 83%), maradékfogat (19%, 16%), koronát, valamint pótfogat találtunk.