Már a Biblia, s ősidők óta a teológia és a filozófia is foglalkozik az emberi szenvedés kérdésével. A német orvosi irodalomban a "Leidensdruck" azt a szenvedés okozta feszültséget, "nyomást" jelenti, amely legtöbbször orvoshoz készteti a beteget. Már holisztikus szempontból is érdemes behatóbban foglalkozni a szenvedéssel, amelyről, mint tartós testi, lelki, szociális és sprituális kínokról beszélhetünk. Miután mindenfajta szenvedés az emberi pszichikumban összegződik, legtöbbször pszichopatológiai-pszichiátriai eltérésekkel jár (pl. depresszióval), ezért is hasznos a kérdéssel foglalkozni. Ha a szenvedést multikauzálisnak tekintjük, abból ki kell emelni a személyiségi elemeket, hisz ezek növelhetik, vagy csökkenthetik a gyötrelmeket. Az oki tényezők figyelembevétele mellett foglalkozni kell a szenvedést legyűrő, coping- és elhárító-védekező mechanizmusokkal. A szenvedés zajlása - főként krónikus betegségekben - a fájdalom fokozódásával (pl. malignus tumoroknál), vagy szerencsés esetben megszűnésével történik. A szenvedés gyakran vezet depresszív állapothoz, előfordulhat, hogy az élet értelmét veszti, s az energia is elfogy. Az orvos-beteg kapcsolatban a szenvedéssel való törődés holisztikus szemléletet igényel, s ez is elősegítheti a beteg jobb megértését; hozzájárulhat ahhoz, amit Bálint Mihály javasolt a gyakorló orvosi pszichoterápiában: a beteg alkotta un. autogén betegségképet összeegyeztetni az orvosival, az iatrogénnel. A bajról alkotott világosabb szemlélet, perspektíva előmozdítja a jobb együttműködést.