A 19. században jelentős fejlődésnek indult a fogász szakma: terjedt a fogkefehasználat, az érzéstelenítés, megjelentek a fogporok, később a fogpaszták, tökéletesedett és bővült az eszköztár, megjelentek a század első felében a kaucsukprotézisek, illetve az amalgámtömések. Ez utóbbiak nagy vitákat robbantottak ki (a viták még századunkban is folynak); a szakma felsorakoztatta érveit pro és kontra, ismervén az amalgám egyik alkotóelemének, a higanynak a mérgező tulajdonságait. Kedvelt érzéstelenítővé vált - a kokain mellett - az éter és a kloroform. A röntgen felfedezésével a század végén új távlatok nyíltak a fogászatban, hiszen segítségével megláthatták, hol kell majd beavatkozni, illetve mivel kell kezelni a fogat. A mészkő és a por egyelőre tartják magukat a fogporok között.