A szorongásos zavarok különböző pszichoterápiás módszerekkel eredményesen kezelhetők. A kezelési útmutatók, az egyénre szabott diagnosztika és ellátás mellett, a gyógyszeres és pszichoterápiás kezelés kombinációját javasolják. A lelki zavarok kezelésének bemeneti és kimeneti paraméterei, minőségi és mennyiségi összetevőinek feltárása tudományosan hitelesített eszközökkel történik. Tekintettel arra, hogy a lelki betegségek kóroktanának feltárásában az idegtudományok egyre nagyobb szerepet kapnak, a neurokognitív adatok bio-pszicho-szociális rendszerbe ágyazása új kihívást jelent a pszichoterápiát művelők számára is. Ezzel párhuzamosan sokunkban olyan benyomás keletkezik, hogy a pszichoterápiák az inspiráló feladatok ellenére a klinikai közeg szórványaivá válnak, elkerülik a bizonyítékokon alapuló idegtudományi közelítéssel való megmérettetést. Természetesen nem vitatható, hogy a pszichoterápiák klinikumból való részleges kivonulásának szervezeti és finanszírozási okai is vannak, ennek ellenére mégis szükségesnek tűnik a külső feltételek emlegetésén túl konkrét szakmai kérdéseket is felvetni, hogy a két tudományterület nyelvhasználata közelebb kerüljön egymáshoz. Az alábbiakban két összekapcsolódó, de terjedelmi okok miatt külön közölt részben, a védekező magatartás, a félelem és szorongás diagnosztikai és terápiás tényanyagából igyekszem kiemelni azokat, amelyek hozzájárulhatnak a közös nyelv szótári anyagának bővítéséhez.