A tüdőrák szerte a világon a vezető daganatos halálok, az összes daganatos halálozás 20-25%-áért felelős. Hazánkban évente több mint 4000 tüdőrákos beteg kap kemoterápiát, közülük kb. 3000 szenved nem-kissejtes tüdőrákban. Annak ellenére, hogy a daganatellenes kezelési lehetőségek bővültek az elmúlt években, a nem-kissejtes tüdőrákok kemoterápiája során a terápiás válaszarány még mindig csak 15-35% között mozog. A közelmúltban bevezetett EGFR-tirozinkináz-gátló kezelésnél a reagálók aránya nem-szelektált populációban 15%, ugyanakkor ez az arány akár 70%-ra is emelkedhet, ha olyan betegek kapják a szert, akik daganata aktiváló EGFR génmutációt hordoz. Rendkívül nagy jelentőségű tehát minden olyan transzlációs kutatási eredmény, ami segítheti a tüdőgyógyászokat és az onkológusokat abban, hogy a betegeket egyénre szabott gyógymódban részesíthessék. A jelen tanulmány célja - egy számítási modell létrehozásával - annak vizsgálata volt, hogy a daganat speciális szövettani, illetve molekuláris-biológiai analízise mennyiben járulhat hozzá az adott betegre vonatkozó hatékony kezelési mód megválasztásához, továbbá, hogy az ilyen módon történt betegkiválasztás milyen mértékű költség-megtakarítást eredményezhet. Számításunk alapján a leginkább költséghatékony betegszelekció a daganat EGFR-mutációs státuszának meghatározásával volt elérhető. Eredményeink elősegíthetik a betegszelekció leginkább költséghatékony fajtájának a meghatározását másodvonalbeli kezelésre szoruló nem-kissejtes tüdőrákos betegek esetében, valamint alapját képezhetik további közgazdasági elemzéseknek.