Az összefoglaló referátum célja, hogy áttekintse a tejfluorozás mintegy 50 éves történetét, és következtetéseket vonjon le a módszer alkalmazhatóságára vonatkozólag. Az optimális fluorid-dózissal dúsított tejet az 1950-es években alkalmazták először, egyidejűleg Svájcban, az Amerikai Egyesült Államokban és Japánban. A korai klinikai kísérletek jó eredményei után 1971-ben az angliai székhelyű Borrow Alapítvány (The Borrow Foundation) létrehozása lendületet adott a további kutatásoknak, melyet az Egészségügyi Világszervezettel (WHO) az 1980-as évek végén megindult kollaboráció tovább szélesített. Számos nemzetközi lektorált folyóiratban megjelent alapkutatási munka bizonyította a fluoridok biológiai hasznosulásának lehetőségét a tejből mint vivőanyagból, a szisztémásan a tejben bevitt fluorid-kiválasztódását a vizeletben, a nyálban, felhalmozódását a dentalis plakkban, és kedvező helyi hatását a fog kemény szöveteire, a zománcra és a dentinre. A klinikai programok az 1980-as években indultak újra, ezek egy része randomizált klinikai vizsgálatban, mások, a többség, közösségi programokban nagyszámú gyermekcsoportokon bizonyítani tudták, hogy a napi optimális fluorid-mennyiség bevitele tejjel hatékony védelmet jelent a caries kialakulásával szemben. Jelenleg a világ mintegy 10 országában futnak folyamatosan tejfluor-programok. A tej fluorozása mint caries-preventív módszer ott ajánlható, ahol az ivóvíz fluorid-tartalma alacsony, meglévő iskolatej-rendszer van, a gyermekek évente legalább 200 napon keresztül fogyasztják a tejet, és lehetőleg négyéves kor előtt el tudják kezdeni.