A szerzők célja az volt, hogy retrospektív vizsgálattal értékeljék a gyermekeken, illetve fiatal felnőtteken végzett felkarhosszabbítás eredményeit. 1984-2005 között 11 esetben történt humerus hosszabbítás a felkar rövidülése miatt. A fiú/lány arány 5/5 volt. Négy esetben congenitalis hypoplasia, három betegnél osteomyelitis, egy esetben epihyseolysis, egy betegnél szülési felkarbénulás, egynél pedig postirradiatiós növekedési porc lezáródás okozta a végtagrövidülést, amely átlagosan 8,4 (4,5-13,5) cm-nek adódott. Az átlagéletkor a műtétnél 17,8 (12-31) év volt. Valamennyi betegnél Wagner típusú unilateralis készülékkel, az osteotomiát követő hét nap várakozási idő után, napi 1 mm-es rátával végezték a hosszabbítást (callotasis). A készülékeket a teljes csontosodás kialakulásáig a karon hagyták, lemezes rögzítést, csontátültetést nem alkalmaztak. Az átlagosan elért végtaghosszabbítás nagysága 6,2 (4,5-10,5) cm volt, ez az eredeti végtaghossz 27%-a (16-44). A készülék felhelyezése után egy betegnél alakult ki átmeneti radialis paresis, kettőnél időleges könyök flexiós contractura. Tapasztalataik alapján a felkar változatos okok következtében kialakult rövidülése eredményesen kezelhető unilateralis Wagner-készülékkel. Az eredeti Wagner-módszerhez képest jelentős különbség gyakorlatukban, hogy a készüléket a teljes csontosodás eléréséig a végtagon hagyják, így lemez behelyezésére és spongiosa plasztikára nincs szükség.