A magyarországi zöldség-, gyümölcsfogyasztás az európai országok viszonylatában a középmezőnyben foglal helyet, és nem éri el az európai átlagot. Az összehasonlításra szolgáló mindkét mutató mikro-, és makrostatisztikai elszámolások) ezt a tényt támasztja alá. Az Egészségügyi Világszervezet legkevesebb napi 400 gramm zöldség- és gyümölcs fogyasztását ajánlja. Magyarországon 1990-ben a lakosok 28%-a tett eleget a minimumkövetelményeknek, 2001-ben pedig 31 %-a. A két mérés között eltelt időszakban a fogyasztás jelentősen visszaesett, majd 1997 után ismét emelkedni kezdett, azt is mondhatnánk, hogy 2001-ben "ott voltunk, ahol elkezdtük". Alaposabb összehasonlítást tesz lehetővé a fogyasztás gyakoriságának a mérése. Nemzetközi szinten különböznek az ajánlások a napi zöldség-, gyümölcsfogyasztási gyakoriságot illetően. Magyarországon legcélszerűbb a napi legalább háromszori fogyasztók elemzése, ezek aránya 11 %. Megvizsgáltuk, hogy a különböző szocio-demográfiai csoportok mekkora hányada tartozik ezen kiemelt csoportba, és a legszemléletesebb különbségeket a foglalkozás, az iskolázottság, a település jellege szolgáltatta. Egyértelmű volt, hogy a magasabb képzettség, beosztás vagy a nagyobb városok irányában nő a kiemelt fogyasztók aránya. A másik vizsgált tényező a fogyasztók egészséges étkezéssel kapcsolatos beállítottsága volt. Kimutattuk a fogyasztásbeli eltéréseket azok között, akik odafigyelnek az egészséges táplálkozásra és azok között, akiknek ez nem fontos. A felvázolt különbségek annak ellenére, hogy sokszor egyértelműek, csupán figyelemfelkeltő jellegűek és további kutatást igényelnek.