Egészséges állapotban a gyökérfelszín és az alveoláris csontszövet között elhelyezkedő periodontális térben kevés sejtet találunk. Gyökércsatorna-fertőzés megléte esetén azonban nagyszámú lobsejt infiltrálja az érintett fog periapikális régióját. Igen nagy jelentőséggel bír annak a kérdésnek a megítélése, hogy a következményes károsodás kialakulásában milyen arányban játszanak szerepet a mikrobák és a gazdaszervezet sejtjei, valamint hogy a helyi gyulladás károsítja-e a gazdaszervezet egészét. Jelen áttekintő tanulmány összegzi azon kísérletes és klinikai vizsgálatok eredményeit, amelyek a periapikális lobos folyamatok sejtes kölcsönhatásainak védekező és szövetkárosító következményeit elemzik. Az eddig közölt tanulmányok többsége szerint a fertőzött gyökércsatornából folyamatosan a periapikális térbe áramló kórokozók és termékeik indítják el a lézió kialakulását. A későbbiekben formálódó klasszikus granulációs szövet kialakulásában már a gazdasejtek és regulátor molekuláik játszák a döntő szerepet. A lokális immunválasz az esetek döntő többségében megakadályozza a periapikális tér bakteriális invázióját, egyúttal azonban jelentős mértékben járul hozzá bizonyos degeneratív elváltozások, elsősorban a csontfelszívódás, végső soron a fogelvesztés bekövetkeztéhez. A gyökércsatorna-fertőzést követően kialakuló kórfolyamatok, megfelelő endodonciai kezeléssel, az esetek döntő többségében eredményesen gyógyíthatók. A gyógyulás folyamata során bekövetkezik a felszívódott keményszövet remineralizációja, vagy a lézió periapikális heggé történő átalakulása.