Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=91022
MOB:2007/4
Szerzők:Fülöp Tibor
Tárgyszavak:ANTIDIABETIKUMOK; DIABETES MELLITUS, NEM INZULINDEPENDENS
Folyóirat:Háziorvos Továbbképző Szemle - 2007. 12. évf. 1. sz.
[https://orvositudasbazis.eu/]


  Normoglykaemia - mindegy milyen eszközzel? / Fülöp Tibor
  Bibliogr.: p. 68. - Abstr. hun.
  In: Háziorvos Továbbképző Szemle. - ISSN 1219-8641. - 2007. 12. évf. 1. sz., p. 66-68.


A 2-es típusú diabetes mellitus az inzulinrezisztencia és a bétasejtműködés zavarának következményeként egy progresszív betegség, amelynek kimenetelét nagymértékben a makrovaszkuláris szövődmények határozzák meg. A felgyorsult ateroszklerózis hátterében az elhúzódó és alacsonyabb maximumú korai inzulinválasz, következményes endothelt károsító tartós posztpandriális hyperglykaemia áll, olyan társuló elváltozásokkal együtt, mint a hipertónia, dyslipidaemia, androgén elhízás és fokozott szimpatikotónia. Ezek együttes modifikációja a normoglykaemiára törekvéssel együtt adják a kulcsát a felgyorsult aterogenezis lassításának, a szív-érrendszeri betegségek morbiditásának, mortalitásának csökkentése érdekében. Esetünk bemutatásával arra keressük a választ, hogy a maximális adagú metformin/szulfanilurea terápia elégtelensége esetén vajon csak az inzulin adása jön szóba, vagy ezzel szembe állítható egy orális antidiabetikus terápiás protokoll, amely a normoglykaemia elérése mellett a további kardiovaszkuláris rizikófaktorok kedvező befolyásolásával és a bétasejt-funkció megőrzése mellett csökkenti a kardiovaszkuláris megbetegedések kialakulásának veszélyét ebben a betegcsoportban.