A tumorlízis-szindróma súlyos metabolikus eltérésekkel jellemezhető onkológiai krízisállapot. Leggyakrabban lymphoproliferatív kórképekben szenvedő betegekben fordul elő kemoterápiát követően. Ritkán spontán módon is kialakulhat. Patofiziológiai szempontból a daganatsejtek sejtszétesését követően jelentős mennyiségben felszabaduló kálium, foszfát és húgysav a legfontosabb. A húgysav és kálcium-foszfát kristályoknak a vesetubulusokban való lerakódása heveny veseelégtelenséghez vezethet. A kezelés hidrálásból, az acidosis és a hyperkaliaemia korrigálásából, az urát-nephropathia megelőzésére irányuló allopurinol vagy rekombináns urát oxidáz (rasburicase) alkalmazásából (és szükség esetén hemodialízisből) tevődik össze. A szerzők beszámolnak egy akut myeloid leukémiás betegük esetéről is, akinél a kemoterápiát követően súlyos tumorlízis-szindrómát észleltek.