Az 1980-as évektől a szkizofréniával kapcsolatos kutatások főárama a molekuláris és genetikai összetevők feltárására irányul. Az általános bizakodás ellenére az elmúlt évtizedek extenzív erőfeszítései a fő cél elérésében kudarcot vallottak, ma sem tudjuk, hogy egységes betegségről vagy betegségcsoportról van-e szó, létezik-e egységes patofiziológiai alap és közös etiológiai eredet. A dolgozatban bemutatott felfogás szerint a kutatások makacsul ismétlődő sikertelenségét a betegség lényegének megragadásában és az alapvető etiológiai háttér feltárásában részben az okozza, hogy a jelenleg használt fenotípus validitása elégtelen. A továbblépéshez a fenotípus-kutatások új szemlélete kínálhat lehetőséget. A betegség klasszifikációjában a hagyományos kategória-felfogás helyett a vegyes osztály - mennyiségi modellek és prototípusos kategóriák koncipiálása lehet célszerű - az ezeknek megfelelő statisztikai elemzési módszertan átvételével. A betegség-fejlődés elméleti megközelítésében az ontológiai interakcionizmus összetettségének szem előtt tartása lehet előnyös. A kutatási módszertan robusztus felépítése pedig segítséget nyújthat a fejlődőben lévő klasszifikáció validitásának fokozásában, csakúgy mint a többirányú kezelési törekvések átfogó stratégiáinak kiépítésében.