A szerzők hatszáznyolcvanhat genetikai indikáció alapján végzett amniocentesis magzati keringésre gyakorolt hatását vizsgálták. Meghatározták az amniocentesis során létrejövő foetomaternalis transzfúziót a beavatkozást követő anyai szérum alpha-foetoprotein-szint-változás mérésével, valamint megmérték a beavatkozás előtti és utáni magzati szívfrekvenciát és rezisztencia-indexet. Fordított összefüggést találtak a magzati szívfrekvencia-változás és a beavatkozást követő foetomaternalis transzfúzió között (r=0,16; p<0,0001). A foetomaternalis transzfúzió mennyiségének növekedésével gyakrabban társult magzati szívfrekvencia-csökkenés az amniocentesist követően. A terheseket két csoportba osztották a beavatkozást követő magzati szívfrekvencia-változás alapján: az A csoportba került terheseknél csökkent, a B csoportban változatlan maradt vagy emelkedett a magzati szívfrekvencia. Az A csoportba került 257 terhes esetében 26 ľl, a B csoportba került 429 terhes esetében 11 ľ1 volt az átlagos foetomaternalis transzfúzió (p<0,01). Az A csoportban 14 (5,4%) esetben, a B csoportban 3 (0,7%) esetben fordult elő 200 ľl-t meghaladó foetomaternalis transzfúzió (OR: 8,2; 95% CI: 2,3-28,7; p<0,001). A terhességek kimenetelében nem volt szignifikáns különbség a két csoport között. A rezisztencia-index és foetomaternalis transzfúzió között nem találtak szignifikáns összefüggést. Megállapították, hogy az amniocentesist követő nagyobb mértékű, 200 ľl-t meghaladó foetomaternalis transzfúzió esetén gyakrabban fordul elő magzati szívfrekvencia-csökkenés, amelynek viszont nincs kedvezőtlen hatása a terhesség kimenetelére.