A pszichoszomatikus szemlélet hagyományosan a betegségek okaiként tartotta számon a pszichodinamikai tényezőket. Az ún. biopszichoszociális szemlélettel azonban világossá vált, hogy mind az okok, mind pedig a következmények szintjén számolnunk kell pszichoszomatikus jelenségekkel. A betegségfeldolgozási stratégiákra, a betegséggel való megküzdés módjaira és azok sikeres vagy kevésbé adaptív jellegére, valamint a betegségek okozta életminőségváltozásokra manapság már kiemelten figyelünk. A leggyakoribb pszichoszomatikus tünetek a következők: fáradtságérzés, a hát- és derékfájás, a fejfájás, a palpitációérzés, az alvási zavarok, a gyomorfájás, valamint az idegességből eredő hasmenés. A krónikus, aspecifikus fáradtságérzés vezető tünet a felnőtt, valamint a serdülőkorú lakosság körében is. A fáradtság vagy gyengeségérzés hátterében legtöbbször nem specifikus, vegetatív kimerültség áll. A pszichoszomatikus tünetek stresszindikátorok, igen gyakran a munkahelyi stressz mutatójaként szerepelnek, és jelzik az egyensúlybeli zavart, gyakran még a klinikailag manifesztálódott betegség megjelenése előtt. A pszichoszomatikus tünetképzés igen szoros kapcsolatban áll egy másik egészségindikátorral, az egészség önértékelésével is. A családorvosi gyakorlatban a pszichoszomatikus tünetek előfordulását mindenképpen javasolt a differenciáldiagnosztikai szempontoknál figyelembe venni.