A tápanyagok megfelelő emésztéséhez és felszívódásához elengedhetetlen a tápcsatorna motoros és szekretoros funkcióinak egybehangolt működése. A jelszívódás előfeltétele a táplálék kielégítő emésztése, amely elsősorban enzimatikus hidrolízis útján valósul meg. Ebben a folyamatban a pancreasenzimeknek fő szerepe van. A pancreas exokrin funkciójának döntő szerepére utal a kezeletlen exokrin pancreaselégtelenségben megfigyelhető maldigestio és malabsorptio. Az exokrin pancreas-elégtelenség legfontosabb klinikai manifesztációja a zsírszéklet (steatorrhoea). A steatorrhoea diagnózisának "arany standardja" a 72 órás székletzsírtartalom-meghatározás, amely hasznos a klinikai vizsgálatok számára, de körülményes és nehezen kivitelezhető a mindennapos gyakorlatban. Krónikus pancreatitisben a zsír-malabsorptio korai kimutatására kell törekedni. A manifeszt klinikai tünetekkel még nem járó Zsír-malabsorptio esetén is pancreasenzim-szubsztitúcióra kell törekedni. Idült betegségekben igen gyakori az alultápláltság, amely növeli a morbiditást és a mortalitást. A klinikai gyakorlatban az alultápláltság gyakran nem kerül felismerésre. Ezért a tápláltsági fok és a tápláltsággal összefüggő lehetséges biomarkervizsgálatok rendszeres alkalmazására kell törekedni. A lehetséges háj biomarkerek szenzitivitása, specificitása, diagnosztikus hatékonysága még nem egyértelmű. A tápláltsági pontértékek és a biomarkerek együttes alkalmazása hozzásegíthet ahhoz, hogy korábban felismerjük az alultáplált betegeket, akik számára hasznos lehet a táplálékkiegészítés, valamint a pancreasenzim-pótlás.