A főleg közlekedési eredetű karcinogén nitroarének képviselője, az 1-nitropirén genotoxicitását vizsgáltuk patkányokban, 30 mmol/kg dózis egyszeri orális illetve intraperitoneális adagolását követő 24 és 48 óra után. Az állatoktól gyűjtött vizelet mutagenitását Ames-tesztben, Salmonella typhimurium TA 98 és 100-as törzseivel teszteltük. A vizelet mutagenitási mintázata teljesen eltért az orális és az intraperitoneális expozíció esetében. Az első 24 órás vizeletmintákban frame-shift mutagén(eke)t mutattunk ki, de csak a vizeletminták dekonjugációs kezelése után, mely a metabolikus szulfát- és glükuronid-konjugáció genotoxicitást elfedő hatását szünteti meg. Bázispár-szubsztitúció típusú mutagenitást viszont kizárólag az intraperitoneálisan kezelt csoport vizelete jelzett. Minthogy ismert, hogy a környezeti azbesztexpozíció karcinogén hatását nagymértékben fokozzák a rostok felületén megkötött policiklusos aromás szénhidrogén molekulák, az ismertetett in vivo modell lehetőséget nyújt a rosthoz kötött nitroarének tanulmányozására is, mind a hatásmechanizmus, mind a kockázatbecslés szintjén.