A túl sok nyál problematikája iránti érdeklődés messze elmarad a csökkent nyáltermeléssel (hyposalivatio/xerostomia) járó kórképekhez viszonyítva. Ezért a sialorrhoea-ra vonatkozó ismeretek hiányosak, a kórkép pathogenesise még sok esetben tisztázatlan, és az azzal összefüggő vizsgálatok rendszerint csak kis számú betegcsoportra vonatkoznak. A sialorhea termiológiáját illetően sincs konszenzus és a terápiás megoldások interdisciplinaris jellegéből következően nincsenek biztonsággal követhető elvek sem lefektetve. A legújabb állásfoglalás alapján a primer sialorrhoea a hypersalivatiónak, azaz a fokozott nyáltermelésnek, míg a secunder sialorrhoea a nyálfolyásnak felel meg. A bármely életkorban előforduló tartósan fokozott nyálképződés és a normális nyálmirigyműködés ellenére oralis incontinentia illetve nyelési zavar következtében kialakuló nyálfolyás egyaránt súlyos mértékben befolyásolja az érintett személy egészségi, pszichés állapotát, kommunikációs készségét és szocializációját. Az összefoglaló kiterjedt szakirodalmi bázisra támaszkodva tárgyalja a sialorrhoea különböző formáit, vizsgálati módszereit, kóroktani csoportjait, gyakoriságát, tünettanát és terápiáját - külön utalva a fogorvosi vonatkozásokra is.