Az első antidepresszívumok megjelenését követően a depresszió prevalenciája jelentősen megnőtt. A DSM-IV legutolsó állásfoglalása szerinta major depressziós epizód élettartam prevalenciája 13%, míg a pontprevalencia 4,75%. Az utóbbi években paradigmaváltás történt a depressziódiagnosztikájában, az új állásfoglalás szerint a depresszió nem egy visszatérő, epizodikus betegség, mely az epizódok között teljes remisszióval jár, sokkal inkább egy krónikus zavarreziduális tünetekkel. Az első antidepresszívum 1958-as megjelenéseóta az antidepresszívumok világszerte elterjedtek. A 90-es évek végére a nyugati világ 3-4%-aszed vagy szedett már antidepresszívumot. A depressziósbetegek viszont farmakológiai szempontból igen heterogének, ezért is fejlesztették ki a CODE-DD rendszert, melynek használatával az antidepresszívumokra adott terápiás válasznövelhető. A depresszió diagnosztikája és osztályozása hatalmasváltozásokon ment keresztül, mióta Hippokratész először leírta a melankólia fogalmát. Számos szerző fogalmazta meg a saját verzióját ezzel kapcsolatosan, míg végül megszületett egy egységes, konszenzuson alapuló diagnosztikai protokoll (DSM-IV, BNO-10).A depresszió farmakológiai kezelése is jelentősen megváltozott az elmúlt évszázadok során. Egészen az 1950-es évek végéig az ópiumkezelés volt elterjedt, ezt követően azonban megjelentek az első antidepresszívumok. AMAOI szerek, majd a szelektív blokkolók, későbbiekben a SSRI-k, illetve legújabban a kettős hatású szerek képezik a terápiás spektrum részeit. A különböző antidepresszívumokra adott terápiás válasz igenváltozatos lehet, 45 és 79 % között mozog. A terápiás válasz pontosabb megismerésére fejlesztettékki a CODE rendszert, melynek prototípusát az unipoláris depresszió kezelésében használták (CODE-DD). Jelenleg számos antidepresszívszer kifejlesztése illetve klinikai vizsgálata zajlik. A CODE rendszer használata elősegítheti ezen szerek terápiás válaszának minélpontosabb megismerését. Ahogyan a neuropszichofarmakológia a neurotranszmitteréra felől a genetikai éra felé tart, úgy nő egyre az igény farmakológiai szempontból homogén depressziós csoportok beazonosítására.A depresszió kezelésének iránya attól is függ, hogy mikor sikerül azonosítani olyan csoportokat, melyek molekuláris genetikai kutatásokra is alkalmasak.