A vizsgálat célja: feltárni az egészségügyi szakdolgozók szubjektív egészségi állapotát, azaz egészségének önértékelését, a leggyakoribb pszichoszomatikus tünetek gyakoriságát, egészségkockázati magatartását, mint dohányzás, alkohol- és kávéfogyasztás. Célunk volt továbbá összehasonlítani a szegedi és a szabadkai ápolók mintáját a tekintetben, hogy hogyan értékelik egészségi állapotukat. Vizsgálati módszer és minta: a vizsgálatban 454 egészségügyi szakdolgozót kérdeztünk meg, akik közül 253 szabadkai, 201 pedig szegedi volt. Önkitöltéses kérdőíves adatgyűjtést végeztünk, amelyben kérdéseket tettünk fel az egészségi állapot önértékelésére, pszichoszomatikus tünetek előfordulására, valamint az egészségkockázati magatartásra vonatkozóan. Eredmények: A vizsgált egészségügyi szakdolgozók jelentős része küzd pszichoszomatikus tünetekkel, leginkább fejfájással, hát- és derékfájással, valamint kimerültséggel. A szegedi mintában e tünetek nagyobb gyakoriságot mutattak, ami miatt egyáltalán nem meglepő, hogy egészségi állapotukat is a szegediek ítélték rosszabbnak. Aggasztó, hogy az egészségügyi szakdolgozók jelentős része, mindkét mintában, valamely káros szokást magáénak tudja, ugyanakkor a szabadkaiak itt is némileg kedvezőbb magatartást mutattak. Következtetések: A vizsgálat eredményeiből kitűnt, hogy a megkérdezettek egészségi állapota többnyire nem kielégítő, s ez különösen igaz a szegediekre, akik nemcsak egészségi állapotukat értékelik rosszabbnak, de gyakoribbak körükben az egészségkockázati magatartásformák is. Mindkét mintában sokan szenvednek pszichoszomatikus tünetektől is. Az eredmények alapján arra következtethetünk, hogy  az ápolóképzés során nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a stressztünetek megelőzésére.