Több mint két évtizede vizsgálják az adjuváns kemoterápia helyét nem kissejtes tüdőrákban, de az 1990-es évekig nem mutatkozott érdemi javulás a túlélés tekintetében a kezelt csoportban. 1995-ben 8 vizsgálatot összefogó metaanalízis szerint 13%-kal csökkenthető a halál rizikója az adjuváns kemoterápiát kapó csoportban, az 5 éves túlélés 5%-kal magasabb és javul az átlagos túlélés is. A 4, pozitív eredménnyel záródó vizsgálat (IALT, JBR10, ANITA, CALGB study) alapján az 5 éves túlélés 4-15%-kal, azaz szignifikánsan jobb a kezelt csoportban. A szerző részletesen elemzi a legfontosabb ilyen irányú klinikai vizsgálatokat. Konklúzió: a radikálisan megoperált, jó általános állapotú NSCLC-s betegek gyógyításában az új standard kezelés része kell, hogy legyen a platina-bázisú adjuváns kemoterápia harmadik generációs citotoxikus készítménnyel kombinálva, amelyből 3-4 ciklust érdemes adni, és célszerű a műtétet követő 4-8 héten belül elkezdeni. A jövő feladata meghatározni az optimális kemoterápiás kombinációt, a célzott terápia helyét és szükségét (EGFR-TK-gátlók, angiogenezis-gátlók, aminopeptidáz-gátlók, stb.). Fontos a kemoprevenció helyének meghatározása is a radikálisan megoperált betegek esetében.