Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=77345
MOB:2007/2
Szerzők:Körtvélyesiné Samu Gyöngyi
Tárgyszavak:ALAPELLÁTÁS; EGÉSZSÉGÜGYI FELMÉRÉSEK; ÁPOLÓK
Folyóirat:Nővér - 2006. 19. évf. 3. sz.
[https://elitmed.hu/kiadvanyaink/nover/archivum/ ]


  A körzeti - közösségi ápolók helyzete az ápolás szakfelügyelet tükrében / Körtvélyesiné Samu Gyöngyi
  Bibliogr.: p. 30. - Abstr. hun., eng.
  In: Nővér. - ISSN 0864-7003, eISSN 1588-1423. - 2006. 19. évf. 3. sz., p. 25-30. : ill.


A vizsgálat célja: Megismerni a közösségi ápolók véleményét arra vonatkozóan, hogy milyen tényezők befolyásolják jelenleg az ápolás kedvezőtlen helyét az alapellátásban. A kutatás további célja volt annak feltárása, hogy az ápolók az alapellátásban valóban ápolnak-e vagy munkaidejük jelentős részét más, nem a végzettségüknek megfelelő tevékenységek teszik ki. Módszerek és minta: Kutatásomat háziorvosi praxisokban dolgozó körzeti-közösségi ápolók körében végeztem Csongrád megyében. A mintát az alapellátásban tevékenykedő közösségi ápolók alkották. Az adatgyűjtés 30 kérdést tartalmazó strukturált kérdőív alkalmazásával történt, az adatok feldolgozásakor leíró statisztikai módszereket alkalmaztam. A beérkezett kérdőívek közül összesen 110 darab került feldolgozásra. Eredmények: Az eredmények jól tükrözik, hogy a hagyományoknak megfelelően az egészségügyi alapellátásban olyan orvos központú szemlélet jellemző, amelyben az ápoló napjainkig az orvost kiszolgáló, annak utasításait végrehajtó személyzetet képvisel. A megkérdezett ápolók munkaidejük jelentős részét (47%)-át az adminisztráció teszi ki és vannak olyan praxisok is, ahol a háziorvos nem foglalkoztatja a körzeti ápolót a területen. Az ápolók válaszaikban egyértelműen megfogalmazták, hogy igény jelentkezett olyan szakember bevonására a hatékonyabb munkavégzés érdekében, akiket elsősorban a magasabb szintű tevékenységekkel, mint pl.: szűrések, helyi továbbképzések szervezésével, az ápolás menedzselésével, valamint prevenciós munka végzésével bíznának meg. Véleményük szerint a minimális létszám, a sajátos jogviszony, az ápolás praxispénzből történő finanszírozása valamint az érdekképviselet hiánya együttesen hozzájárul ahhoz, hogy az ápolás nem tud önálló szakmaként működni az alapellátásban. Következtetés: Az eredmények ismeretében a helyi gyakorlat változtatásokat sürget. A körzeti ápolók tevékenysége az alap- és szakápolói feladatokon kívül a prevenció, az egészségnevelés és az egészségi állapot fejlesztésére irányuló számos feladatból állna, a hazai gyakorlatban azonban a közösségi ápolók leggyakoribb tevékenysége az adminisztráció és az orvos által delegált feladatok végrehajtása. A magyar lakosság romló egészségi mutatói már évek óta sürgetik egy hatékonyabb közösségi ellátás megszervezését, amelyben az ápolás meghatározó szerepe vitathatatlan. Minthogy a praxisokban dolgozó ápolók a betegeket saját lakásukban és környezetükben látogatják, olyan kulcsfontosságú információkkal rendelkeznek az adott közösség pszichés és szociális helyzetéről, amely információk nélkülözhetetlenek a pontos közösségi (társadalmi) diagnózisok felállításához és a szükséges beavatkozások megkezdéséhez.