CÉLKITŰZÉS: Az antraciklinek klinikai alkalmazhatóságát csökkenti kardiotoxikus, első sorban dilatatív kardiomiopátiát okozó hatásuk. A jelen tanulmányban gyermekekben vizsgáltuk az antraciklinek kardiotoxicitását és a dexrazoxane lehetséges preventív szerepét a szívkárosító hatás kivédésében. BETEGANYAG: összesen 158 tartósan túlélő, antraciklin kezelésben részesülő beteg adatait értékeltük. 61 gyermek részesült dexrazoxane kezelésben (D csoport), míg 97 beteg csak antraciklin kezelést kapott (K csoport). MÓDSZEREK: Rendszeres EKG- és szívultrahang-vizsgálatokat végeztünk a kezelés alatt és a kezelés befejezését követően évente. A bal kamra funkciójának megítélésére a roströvidülést (FS) használtuk. EREDMÉNYEK: A kemoterápiás kezelés alatt a bal kamra funkciójának (FS) csökkenését észleltük a K csoportban 13,4%-ban, míg a D csoportban 8,2%-ban (p=ns). 2 évvel a kemoterápia befejezését követően csökkent FS érték 13,7%-ban volt kimutatható a K-ban, míg 0%-ban fordult elő a D-ben (p=0,056). 5 évvel a kemoterápia után a megfelelő adatok: funkciócsökkenés a K csoportban 11,0%, a D csoportban 2,4% volt (p=0,034). A bal kamra falának vastagsága kórosnak bizonyult systoléban a betegek 6%-ában K-ban és 2%-ban D-ben a kezelés után 3 évvel (p=ns). A diastoléban mért falvastagság patológiás volt a gyermekek 11%-ában K-ban és 7%-ban D-ben (p=ns). KÖVETKEZTETÉSEK: Az antraciklinnel kezelt gyermekekben kimutatható szubakut szívkárosító hatások dexrazoxane alkalmazásával jelentősen csökkenthetők. A végleges következtetések levonásához hosszú idejű követés szükséges.