Célkitűzés: A nemzetközi szakirodalom egyöntetűen felhívja a figyelmet az orvosok magas öngyilkossági veszélyeztetettségére. Az öngyilkossági gondolatok a legerősebb előrejelzői a befejezett öngyilkosságoknak és az öngyilkossági kísérleteknek. Az öngyilkossági gondolatok előfordulása az orvostársadalom körében gyakoribb, minta populáció átlagában. Célul tűztük ki, hogy reprezentatív országos orvosi mintán vizsgáljuk meg a magyar orvostársadalom öngyilkossági gondolatainak háttértényezőit, és ezzel a megelőzési programok számára is támpontokat nyújtsunk.  Módszer: Epidemiológiai vizsgálat (N=407), országos reprezentatív orvosi minta alapján, valamint az eredmények összehasonlítása a "Hungarostudy 2002" lakossági felmérés diplomás kontrollcsoportjával (N=1754). A statisztikai elemzés során az öngyilkossági gondolatok háttérváltozóinak vizsgálata történt. Eredmények: Az öngyilkossági gondolatok aránya az orvosi mintában magasabb, mint más diplomásfoglalkozásúaknál. (Orvosok körében 12,1 % vs. 7,6%, míg orvosnők esetében 20,3% vs. 12,3%.) Az orvosnők esetében az öngyilkossági gondolatok aránya szignifikánsan magasabb (p=0.0058 és OR=1,901). Az öngyilkossági gondolatok előfordulása szignifikáns kapcsolatot mutatott a munkaidő mennyiségével, a munkakörülményekkel és magával a munkahellyel való elégedetlenséggel, valamint a szerepkonfliktus meglétével. Eredményeink azt mutatják, hogy az öngyilkossági gondolatok szoros kapcsolatban állnak a munkából fakadó stresszel. Az öngyilkossági gondolatok háttértényezőinek további feltérképezése hozzájárulhat a magyar orvosok számára hatékonyabb konfliktuskezelési és egészségmegőrzési módszerek kifejlesztéséhez.