Célkitűzés: Azon feltételek vizsgálata, melyek között a könny karbamidtartalmának mérése felhasználható a hemodialízis hatékonyságának megítélésére krónikus veseelégtelenségben. Anyagok és módszerek: 35 kontroll (nem vesebeteg) egyéntől és 43 krónikusan hemodializált betegtől vért és könnyet gyűjtöttünk, és meghatároztuk a minták karbamidtartalmát, fehérjekoncentrációját és arginázaktivitását. Statisztikai analízissel vizsgáltuk a szérum és a könny karbamidtartalma, valamint a könny karbamidtartalma és arginázaktivitása közötti korrelációt. Eredmények: A kontrollpopulációban a szérum és a könny karbamidtartalma között szoros korrelációt találtunk (r = 0,89), azonban a könny karbamidtartalma és arginázaktivitása nem mutatott korrelációt. Ettől eltérően, a hemodializált betegeken, különösen a dialízis után vett minták vizsgálata során, a szérum és a könny karbamidtartalma között gyenge (r = 0,50), viszont a könny karbamidtartalma és arginázaktivitása között értékelhető korreláció volt kimutatható (r = 0,77). Következtetések: Ha a könny karbamidtartalmának mérésével akarjuk helyettesíteni a vérből történő karbamidmeghatározást a hemodialízis hatékonyságának megítélésére, a könny arginázaktivitását is meg kell mérni és figyelembe kell venni a szérumkarbamidkoncentráció kiszámításakor. Tapasztalatunk szerint a klinikai vizsgálatokhoz a könnygyűjtés legcélszerűbb módja a Schirmer-papírcsíkkal történő mintavétel, mely a valós karbamidkoncentráció kiszámítását a fehérje tartalomra vonatkoztatva teszi lehetővé.