Ismeretes, hogy a szkizofrén betegek 9-13%-a követ el öngyilkosságot. Ehhez még hozzá kell számítanunk a szkizofrén betegek 50%-os a kockázatát arra, hogy életük folyamán öngyilkosságot kíséreljenek meg. A szerzők áttekintik a szkizofrén betegek öngyilkosságának kockázati faktorait. A legfontosabbak a következők: kor, depresszió, pozitív tünetek, drog- és alkoholprobléma; továbbá a férfiak veszélyeztetettebbek. A szerotonin rendszer diszfunkciója valószínűsíthető a szkizofrén betegek öngyilkosságaiban. A hypothalamus-hypophysis-mellékvesekéreg rendszer fokozott aktivitására vannak adatok olyan betegeknél, akik öngyilkosságot kíséreltek meg. A szerzők áttekintik a szkizofrén betegek öngyilkosságára vonatkozó molekuláris biológiai adatokat. Az öngyilkosság megelőzésében a tipikus antipszichotikus szereknek és az antidepresszánsoknak fontos szerepük lehet. Úgy tűnik, hogy az atípusos antidepresszánsok, különösen a clozapin igen fontos szerepet játszhatnak az öngyilkossági kísérletek gyakoriságának csökkentésében. A szerzők hangsúlyozzák a szkizofrén betegek korai kezelésének fontosságát, a fenntartó kezelés szerepét és az együttműködés jelentőségét a kórházi és a járóbeteg-rendelés között.