CÉL: Az emlő hagyományos, két tangenciális mezőből végzett külső besugárzásánál a kezelési tervek dozimetriai vizsgálata, a dózisspecifikáció jelentőségének tárgyalása, és az eltérő dóziselőírási módszerekből adódó dóziskülönbségek becslése. ANYAG ÉS MÓDSZER: Kérdőíves felmérést végeztünk a magyarországi sugárterápiás központok között a dóziselőírási módszerek összehasonlítása céljából. Ezt követően az osztályunkon kezelt 125 beteg CT-alapú besugárzási tervét értékeltük ki. A besugárzások kobaltágyúval, ill. lineáris gyorsítón 6 és 9 MV-s fotonsugárzással történtek. A dóziseloszlásokat az izocentrumra normalizáltuk, majd a centrális sík öt különböző pontjában meghatároztuk a dózisértékeket, valamint a lokális mediális, laterális és centrális maximális dózisértékeket (Dmed, Dlat és Dcent), a térfogati maximális dózist és annak helyét. A tüdő sugárterhelésének jellemzésére a centrális tüdőtávolságot (CLD), bal oldali emlődaganatoknál a szív sugárterhelésének jellemzésére pedig a maximális szívtávolságot (MHD) használtuk. A kapott eredmények alapján becsléseket végeztünk a leadott dózisokban levő különbségekről, melyek az intézetekben használt eltérő dóziselőírások miatt adódnak. EREDMÉNYEK: Hazánkban jelenleg négyféle módon történik a dóziselőírás, és a legtöbb helyen az izocentrumot választják dózis-referenciapontként. Saját terveink kiértékelése alapján a centrális síkban egy pont kivételével a többi pontban számolt dózis csak kissé tért el az izocentrum dózisától. Az átlagos Dmed és Dlat 107-107%, a Dcent 101% volt. A térfogati maximum átlagosan 13%-kal volt nagyobb az izocentrum dózisánál. Ez az érték készülékekre lebontva pedig 16%, 13% és 11% volt a kobaltágyúra, a 6 MV-s és a 9 MV-s fotonbesugárzásra, a megfelelő sorrendben. Az átlagos CLD=1,9 cm, míg az MHD=0,8 cm volt. Az eltérő dózisspecifikációk miatt a különböző intézetek között átlagosan 6%-os, de szélsőséges esetben akár 20%-os eltérés is lehet a leadott dózisokban. KÖVETKEZTETÉS: Emlőbesugárzáskor indokolt a háromdimenziós tervezés és tervkiértékelés, különösen a megtartott nagyméretű emlők esetében. A különböző dóziselőírások jelentős különbségeket eredményezhetnek a leadott dózis nagyságában, ezért javasolt egy egységes dóziselőírási protokoll alkalmazása.