Első megközelítésben a depresszió kezelése nem tűnik nehéz feladatnak az orvosok, pszichiáterek számára. A hatékony szer megválasztása, a megfelelő dózis meghatározása, alkalmas adjuváns terápia bevezetése azonban mind fontos tényező, amelyek naprakész ismereteket és gyakorlati tapasztalatokat igényelnek. A bizonyítékokon alapuló vizsgálati eredmények, a gyakorlati tapasztalatok egyaránt befolyásolják az orvosok, pszichiáterek kezelési szokásait, ezért fontos ismereteket szerezni arról, hogy milyen trendek érvényesülnek a klinikai gyakorlatban. A vizsgálat célja az volt, hogy felmérje azokat a tendenciákat, amelyek a depresszió kezelésében a gyakorlatban felismerhetőek. Módszer. A szerző az általa szerkesztett kérdőív kitöltésére kérte fel a Magyarország különböző régióiban dolgozó pszichiátereket. Olyan unipoláris major depressziós betegeket lehetett beválasztani, akiknél semmiféle komorbid pszichiátriai megbetegedés nem állt fenn, és 2004. június 1-11. között jelentek meg ambuláns rendelésen. A betegek diagnosztikája, kezelése így a beválasztása is a klinikusok gyakorlati jártasságán alapult. A szerző számára sem a betegek, sem a vizsgáló pszichiáterek nem volt beazonosíthatóak. Eredmények. A 170 értékelhető kérdőív szerint a betegek közül 20,6% szedett egy, 46,5% két, 24,7% három és csak 8,2% négy vagy több pszichotrop gyógyszert párhuzamosan. Mindössze 4 beteg nem kapott antidepresszívumot, ugyanakkor 19 (13,5%) részesült antidepresszív kombinációban. Domináltak az SSRI szerek (64,1%), mégpedig citalopram>sertralin>paroxetin sorrendben. Kettős hatású szert a betegek 22,4%-a szedett (mirtazapin>venlafaxin), egyéb antidepresszívumot szintén 22,4%. Klasszikus triciklikus szert nem rendeltek a klinikusok. Az antidepresszívum mellett a betegek 71,8%-a kapott anxiolítikumot, 7,7% hangulatstabilizálót, 4,2% antipszichotikumot és 16,5% altatót. Az alkalmazott dózisok gyakorlatilag nem tértek el az ajánlottaktól. A betegek több mint a fele (54,1%) szedte ugyanazt az antidepresszívumot legalább 12 hónapja, ugyanakkor az anxiolítikumok tartós szedése is jellemző volt. A klinikusok által közölt terápiával az aktuálisan vizsgált betegek közül 95 (55,9%) volt egyensúlyban és mindössze 8 (4,7%)mutatott a keresztmetszetben súlyos depressziós állapotot. Konklúzió. A vizsgálat bemutatja azokat a trendeket, amelyek a depresszió kezelésében érvényesültek az évezred elején Magyarországon. Az eredmények nemzetközi összehasonlítást tesznek lehetővé, ugyanakkor jövőbeni hasonló vizsgálatok számára viszonyítási alapot jelenthetnek.