A vizsgálat célja. A munkaképesség átmeneti, vagy tartós csökkenésének egyik leggyakoribb oka a depresszió. A munka-, az alkotó- és az örömképesség maradéktalan helyreállása jelenti a depresszió teljes gyógyulását. Az antidepreszszív kezelés akkor tekinthető hatékonynak, ha nem csupán a depressziós tünetek szűnnek meg, hanem az eredeti funkciók, szerepek is helyreállnak. A vizsgálat célja depressziós epizód miatt kezelést igénylő betegek munkateljesítmény- és élettel való megelégedettség változásának lemérése paroxetin kezelés mellett. Módszer. 52 hetes, nyílt, multicentrikus, önkontrollos felmérés paroxetinnel kezelt 1407 depressziós beteg bevonásával. A demográfiai, a betegséglefolyásra, a komorbiditásra vonatkozó adatok, valamint a depresszió súlyosságát mérő skálák (HAMD, CGI-S, CGI-I) mellett a munkaképesség (SAS, SDS), és az élettel való megelégedettség károsodásának mértékét mérő skálákat (LS) is alkalmaztunk. Eredmények. A depressziós tünetek javulásával (a HAMD 22,6-ról 3,8-ra, a CGI-S 4,7-ről 1,3-ra csökkent) párhuzamosan javultak a munkaképességet és az élettel való megelégedettséget jelző skálák pontszámai is (a SAS 2,8-ról 1,3-ra, az SDS 18,2-ről 2,8-ra, és az LS 14,9-ről 7,1-re csökkent). A munkaképesség és az élettel való megelégedettség javulása folytatódott az akut terápiás fázist követően is; és folyamatos javulást mutatott a fenntartó terápiás fázis végéig. Következtetések. Valamennyi depressziót mérő skála pontszámainak jelentős javulásával párhuzamosan szignifikánsan csökkent a munkából való mulasztás, javult a munkateljesítmény, a szabadidős aktivitás és a családi funkciók minősége. A depresszió súlyosságának változása és a munkaképesség, illetve az élettel való megelégedettség változása között szignifikáns kapcsolat volt kimutatható.