Az 1989-es rendszerváltozás következtében a szomszédos országok magyar nemzetiségű területeiről számos, felsőfokú végzettséggel rendelkező szakember (közöttük sok orvos) érkezett hazánkba. Ez a migráció a magyar fogorvos-társadalom összetételében is jól érzékelhető változásokat idézett elő. A fogorvosi migrációban a szolgáltatás finanszírozási sajátosságai következtében nemcsak a szervezett piac, hanem a szabad piacgazdaság viszonyai is jelentős szerepet játszottak. Sajnálatos módon, az eltelt másfél évtized alatt egyetlen olyan feldolgozás sem készült, amely a honosított diplomával rendelkező fogorvosok országon belüli területi megoszlását vizsgálta volna. E tanulmány egy 2004 decemberében készített, a Magyar Orvosi Kamara Adattárában található keresztmetszeti vizsgálat révén igazolja, hogy a regisztrált fogorvosok között (5670 fő) 7,81% a bevándoroltak aránya, és ezen belül az emissziós országok szerinti megoszlást is kimutatja. A közfinanszírozott és egyben területi ellátási kötelezettséggel (TEK) rendelkező praxisok száma 2764, míg a többi 2907 fogorvos a szabadpiaci szférában működik, és/vagy közalkalmazottként dolgozik az egyetemek fogorvosi karainak intézményeiben. A várakozásoknak megfelelően a TEK-praxisokban magasabb a bevándorlók aránya, bár a megyei (fővárosi) területi megoszlási adatok jelentős sávszélességben (1,9-23,6%) ingadoznak. Kimutatható azonban - az egyes térségek gazdasági fejlettsége és a migránsok számarányának összevetése alapján -, hogy a szabadpiaci kereslet is jelentős vonzó hatást gyakorolt a bevándorlókra.