A növekvő életkor jelenti a cardiovascularis betegségek kialakulásának legnagyobb kockázati tényezőjét. Aligha lehetne az erek és a szív működésében, valamint a vérkeringés szabályozásában olyan mechanizmust (gyors, lassú, szisztémás, lokális, neurális, hormonális, biornechanikai) vagy jellemzőt találni, amely ne változna előnytelenül a teljesítőképesség szempontjából a fiziológiás idősödés során. Ilyen változások a cardiovascularis rendszer különböző szintjein: nő a systolés és a pulzus nyomás, csökken a szívperctérfogat és annak tartaléka, gyengülnek a baroreceptor- és a vestibulo-sympathieus reflexek, csökken a nitrogén monoxid bazális leadása az endothelimnból, növekednek az agonistákkal kiváltható extracelluláris Ca++-függő vasoconstrictiós válaszok, csökken a Ca++-aktivált és feszültségfüggő K+-csatornák alfa-alegységeinek dcnzitása a vascularis simaizomsejt membránjában, csökken a válaszkészség béta-agonistákra a szívben stb. A változások jelentős része kisebb-nagyobb mértékben már középkorú (45-64 év), sőt fiatalabb egyénekben is megjelenhetnek. Az egyén physiologicumálioz igazodó egészséges, mozgásgazdag életmód meghatározóan fontosnak látszik abban, hogy valaki a vascularisan "sikeres" idősödők csoportjába tartozzon. E tanulmány célja az is, hogy bemutassa a systolés artériás vérnyomás időskori növekedésének biomechanikai hátterét. Ennek érdekében felelevenítésre kerül.