A fog kóros mozgathatósága - részben a fogérintkezések megváltoztatásával - befolyásolja a parodontológiai kezelések eredményességét, illetve a fogágy-betegség progresszióját. A vizsgálat célja az volt, hogy a szerzők kövessék a klinikai paraméterek változását meggyengült fogággyal rendelkező, mozgó fogak esetében, szálerősítésű kompozitból készült, intrakoronális sínezést követően, összehasonlítva a nem mobilis fogaknál mért értékekkel. A vizsgálatba bevont 14 páciens, 29 nem mozgatható és 44 mobilis, szálerősítésű kompozittal végzett sínezést követően stabilizált, fogánál rögzítették a klinikai paramétereket. A szondázási mélységet, Löe-Silness-féle gingivális indexet és a Silness-Löe-féle plakk-indexet vizsgálták, a komplett parodontológiai kezelést (beleértve az okklúzió rendezését, a sínezéssel együtt) követően azonnal, illetve egy és két év után. A statisztikai analízist az SPSS for Windows 11.0 (SPSS, Chicago, IL, USA) szoftver segítségével végezték. Vizsgálati csoportokon belül Wilcoxon, a csoportok között Mann-Whitney U tesztet végeztek. A fenntartó kezelés első, illetve második évében nem találtak szignifikáns különbséget a tasakmélység (-0,08 ą0,41, 0,05 ą0,51) és a gingivális index (-0,32 ą0,79, -0,32 ą0,75) változását tekintve, szignifikáns csökkenést tapasztaltak viszont a plakk-index értékeknél (-0,7710,43, -0,36t0,55). Összehasonlítva a sínezést megelőzően mozgatható, illetve nem mozgatható fogaknál mért adatokat, egyik klinikai paraméter esetében sem találtak szignifikáns eltérést a csoportok között. A vizsgálatok alapján elmondható, hogy az intrakoronális sínezés elősegíti a megfelelő szájhigiéné fenntartását, és a stabilizált fogaknál ugyanolyan eredménnyel tartható fenn a parodontális terápia hatása, mint a nem mozgatható fogak esetében.