Farmakoterápiás trendek a szkizofrén betegek kezelésében Magyarországon az évezred elején / Kovács Gábor
Bibliogr.: p. 10. - Abstr. hun., eng.
In: Neuropsychopharmacologia Hungarica. - ISSN 1419-8711. - 2005. 7. évf. 1. sz., p. 4-10. : ill.
A szkizofrénia akut és fenntartó farmakológiai kezelésének komplexitása jelentős kihívás a klinikus számára. Alap illetve cél terápiaként továbbra is az antipszichotikumok használatosak, adjuváns szerként az antidepresszívumok, anxiolítikumok, hangulatstabilizálók egyaránt alkalmazhatók. Rendelkezésünkre állnak bizonyítékokon alapuló adatok, kísérletes, vizsgálati eredmények, esetismertetések egyaránt, azonban kevés ismeretünk van arról, hogy a gyakorlatban mi jellemző a szkizofrénia farmakoterápiájára. A vizsgálat célja a magyarországi kezelési trendek felmérése volt. Módszer. A keresztmetszeti vizsgálat során egy kérdőívet küldtem az ország különböző régióiban dolgozó pszichiátereknek. 2003 június 9. és 20. között pszichiátriai rendelésen megjelent ambuláns betegek beválasztására került sor. Kizáró kritérium volt komorbid pszichiátriai betegség és szkizoaffektív zavar. A vizsgáló számára sem az intézet, sem a klinikus, sem a beteg nem volt beazonosítható. Eredmények. 147 értékelhető kérdőív került feldolgozásra. Az egyidejűleg alkalmazott pszichotrop szerek számát tekintve a betegek közül 30% egy, 35% kettő, 23% három, 12% négy vagy több pszichiátriai gyógyszert szedett párhuzamosan. Antipszichotikumot mindössze 6 beteg nem kapott, 30% típusos, 80% atípusos, 15% pedig kombinációs kezelésben részesült. A depot készítmény aránya 26% volt. A leggyakrabban rendelt antipszichotikumok: olanzapin, flupenthixol, clozapin és risperidon. Az alkalmazott dózisok lényeges eltérést nem mutattak az ajánlottaktól. Adjuváns terápiaként a betegek 45,6 %-a szedett anxiolítikumot, 19%-a antidepreszszívumot, 11%-a hypnotikumot és 4,1%-a hangulatstabilizálót. A vizsgálat előtti egy évben 30%-nál történt antipszichotikum váltás, viszont 8,8% szedte ugyanazt az antidepresszívumot és 21,1% ugyanazt az anxiolítikumot. Nemi különbség nem volt kimutatható a pszichofarmakoterápiában. Összegzés: Avizsgálat amagyar szkizofrén betegeknél az évezred elején alkalmazott farmakoterápás szokásokat mutatja be. Az eredmények kiinduló pontként szolgálhatnak későbbi hasonló vizsgálatoknak, összevethetőek nemzetközi adatokkal és tanulságul szolgálhatnak elméleti és gyakorlati szakembereknek.