A zománc az emberi szervezet legkeményebb szövete. Szervetlen állománya nagyrészt (90-92%) hidroxilapatit. A szerves állományt proteinek, proteoglikánok, lipoidok alkotják, melyek alig 1-2%-ban vannak jelen. A szerves állomány szöveti szerkezetbe rendeződik, melyek az ún. lamellák, zománcprizma-hüvelyek, zománcpamacsok és orsók. A szerzők pásztázó elektronmikroszkóppal és hisztokémiai festéssel bizonyították a lamellák szöveti szerkezetét, cáfolva azt a felfogást, mely szerint ezek festődési rendellenességek, esetleg repedések lennének. A szerzők véleménye szerint a lamellák a zománc rugalmasságát biztosítanák a ráható laterális, tangenciális és torziós erőkkel szemben. A lamellák a szuvas folyamat mélybeterjedését is elősegíthetik. A zománc-dentin határ ugyancsak egy nem mineralizált terület, mely a zománc rugalmas alábélelését szolgálja, de ugyanakkor elősegítheti az ún. szekunder zománccariest. A dentincsatornácskák és a bennük levő organikus elemek a táplálást, a kóros ingerek pulpa felé történő továbbítását és a caries mélybe-terjedését segítik elő.